Cölöpárkok 701 Cölöpépítmények ben többféle eljárásmód lehetséges aszerint, hogy és Hannover területén, ezek egy része még a kőa talajban a lyuknak az előállítása hogyan tör- korban keletkezett valóságos cölöpépítmény, a ténik, hogy a lyuk falát a beomlás ellen vasbádog másik csoport elterjedésének súlypontja Keletbéléssel biztosítják-e, miképen sülyesztik a bélést | Poroszországra esik. Ezek a crannogokhoz has bent hagyják-e, vagy pedig a beton besulyko-sonló szerkezetűek és jelentékeny részük a középlása alatt fokozatosan ismét kihúzzák-e a talaj-korban keletkezett. Ez az építkezésmód egyébként ból. Az eddig alkalmazott megoldások közül a szokásban volt a sajátképeni C. elterjedési terüCompressol, Simplex, Strauss- és a Konus- letén is, főleg tőzegmocsarakban találkozunk víz(Stern)-C. néven ösmeretesek jól beváltak, egyes szintesen felhalmozott fatörzsekből álló alépítesetekben az alapozás költségei szempontjából is ményekkel (Packwerkbau). Hollandiából ismenagy előnnyel. retes néhány cölöpépítmény, valamint Nagy-Britanniában is vannak a crannogok mellett valósá Cölöpárkok, 1. Limes. Cölöpépítmények (képmelléklettel).Tavak föl-gos C. is. szine, folyók árterülete, mocsaras vagy bozótos Az őskori C. cölöpjei erősen voltak a tó földsíkok fölé cölöpökre emelt emberi lakások. A jébe beverve, némelykor körakásokkal megerőcölöpökre építés nyomait már az őskorban föl-sítve, ez természetes, mert igen nagy súlyt kelleljük, keletkezése fejlettebb igények föllépésé- lett vinniök; maga a gerendázat, amely sűrűn ben leli magyarázatát. Főleg mocsaras vidékeken egymásmellé rakott hántatlan fatörzsekből állott, éreztette kellemetlen hatását az őskori lakások úgy, amint Niederwylben teljes épségben maradt régibb alakja: a földbe vájt putri, amelyhez ha- meg, igen súlyos volt egy lábnyi vastag moha sonlítva a cölöpépítmény nemcsak több kényel- és agyagborítás födte. A kunyhók némelykor met nyujtott lakóinak, de az egészségi, tisztasági magánosan állottak, máskor egy közös terraszon és védelmi követelményeknek is jobban megfelelt. voltak elhelyezve; a különálló kunyhókat egyAz őskori C. felé 1853. fordult a szakkörök mással és a szárazfölddel padlók kötöttek össze. figyelme, amidőn a Zürichi-tó a rendkívüli szá- | A házak rendszerint négyszögű alaprajzuak, sokrazság miatt nagyon leapadt és felszínre kerül-szor igen nagy méretüek voltak, egy schussentek az őskori falvak cölöpjei és a tó fenekét a | riedi ház hossza 10 m., szélessége 7 m. volt; két falvak helyén borító kultúrréteg. A következő helyiségből, konyhából és szobából állott. A boszévben mutatta be Aepli János a zürichi régészeti niai C.-ben kétféle tűzhelyet észleltek, kemencétársulatban az obermeileni leleteket s ezzel meg-ket és kerek katlanokat, az utóbbiak némelykor indult a kérdés tudományos vizsgálata. Keller agyagból készült hamuhullajtó rostéllyal is el Ferdinánd, Messikomer, a két Forel, Colomb, voltak látva. A C. lakói nem voltak pusztán haDesor. Schwab, Troyon, Gross, Heierli kutatásai lászatra és vadászatra utalva élelmük beszerzésénemcsak azt bizonyították be, hogy a cölöpökre nél, voltak háziállataik és földmívelést is űztek. építkezés általánosan elterjedt szokás volt a Agyagiparuk meglehetős fejlett volt s többféle svájci tavak vidékén, de nem várt éles világí- szövet elkészítéséhez is értettek. tásba helyezték a kőkor és bronzkor életmódját. A tavak iszapja helyenként bámulatos épségben őrizte meg a legromlandóbb anyagokat, fából keszült kisebb-nagyobb tárgyakat, len- és gyapjuszöveteket, növényi magvakat. A kép teljessége, amelyet a C. leletanyaga ekként, a szárazföldi telepekkel ellentétben, az őskori életről nyujt, nemcsak a szakkörök, de a közönség előtt is népszerüvé tette a C.-et s az általános érdeklődés tette egyszersmind lehetővé jelentékeny anyagi áldozattal járó kutatásukat. A legrégibb C. az újabb kökorban keletkeztek, de a C. fénykora Közép-Európában a bronzkor. A vaskori kultúra föllépésével gyérül a C. száma, a boszniai C. virágzása azonban erre az időre esik s talán még léteztek Herodotos korában is, amikor a Balkán-félsziget déli részén is voltak ilyenek. Ez utóbbiak a Prasias taván (ma Tachino) emelkedtek s Herodotos részletesen leírja lakóiknak, a Paionoknak életmódját s elmondja, hogy ezeket nem sikerült - valószinűleg éppen tavi lakásaik miatt - Megabazosnak leigázni. Ezekről a C.-ről Aeschylos Perzsák című szinművében is történik említés. A Fekete-tenger keleti partvidékén is voltak az őskorban C., Hippokrates írja le a Phasis (ma Rion) folyó mocsaras partvidékén lakók életmódját. A C. helyenként még tovább fönmaradtak, a Traján-oszlopon is látunk ilyeneket ábrázolva. Velence és Amsterdam alépítményeit leszámítva, ma már jóformán csak Boszniában, főleg Ripać környékén, a Száva vidékén vannak valóságos C. (4. és 5. ábra). Pulszky még a régi határőrvidéken is ismert ú. n. csardákokat (őrház), amelyek cölöpökre voltak építve s nálunk a szokás utolsó maradványának a kukoricagórékat tekinthetjük. Magában Svájcban 200-at is meghaladja az eddig ismert C. száma, de elterjedésük határai úgyszólván egész Közép-Európát felölelik. Az a nagy összefüggő terület, amelyen C.-et észleltek, hosszában Franciaországtól hazánkig, széltében a bajor tayak vidékétől az Apennini- és a Balkánfélsziget É.-i részéig terjed. Ezen elterjedési terület közvetlen szomszédaiként Olaszországban a Po mellékén a szárazföldi C. egy neme, az ú. n. terramárák (1. o.) és Magyarország, valamint Bosznia azon folyóparti östelepei csatlakoznak, amelyeknek kultúrrétegeiben tömegesen észleltek cölöpöket; sajátképeni C. hazánkban nem ismeretesek. A Fertő állítólagos cölöpépítményeinek létezése nincs beigazolva, a szepes- Régebben tömegesen bevándorló faj emlékébélai tőzeglápon pedig nem történtek rendszeres nek tartották az őskori C.-et Európaszerte, a kutatások. E nagy összefüggő területen kívül svájci C.-ben konstatálható is egy új faj föllévoltak még C. Németországban és Oroszország-pése, de nem valószinű, hogy az egész óriási teban, az előbbi helyen két csoportban, Mecklenburg rületet egyazon népfaj lakta volna; ha kisebb |