Page images
PDF
EPUB

τὸν μὲν οὐ κατελέγχει κριτοῦ γενεὰ πατραδελφεοῦ· ἁλίκων τῷ τις ἁβρὸν ἀμφὶ παγκρατίου Κλεάνδρῳ πλεκέτω

145

μυρσίνας στέφανον. ἐπεί νιν ̓Αλκαθόου τ ̓ ἀγὼν σὺν τύχα

ἐν Ἐπιδαύρῳ τε πρὶν ἔδεκτο νεότας

τὸν αἰνεῖν ἀγαθῷ παρέχει

7ο ἥβαν γὰρ οὐκ ἄπειρον ὑπὸ χειᾷ καλῶν δάμασεν.

[blocks in formation]

96

150

69. παρέχει.] Cf. Eur. El. 1080, καίτοι καλῶς γε σωφρονεῖν παρεῖχέ σοι [Mezger]. Cf. also Herod. I. 9, III. 142. ‘It is easy, opportunity presents itself.' Note that it requires aperà to appreciate and duly celebrate ἀρετά.

70. 'For he did not make his youth a thrall to obscurity for lack of essaying noble deeds.' Strictly ὑπὸ χειᾷ goes with ἄπειρον having no experience (through keeping close) in a nook (hole)-of noble deeds.' For the general meaning cf. Isth. III. 48. The order is strained.

I.

ΙΣΘΜΙΟΝ Ι Κ Α Ι.

1. [4.] *

Κλεινὸς Αἰακοῦ λόγος, κλεινὰ δὲ καὶ ναυσικλυτὸς
Αἴγινα· σὺν θεῶν δέ νιν αἴσα

Ὕλλου τε καὶ Αἰγιμιοῦ Δωριεὺς ἐλθὼν στρατὸς
ἐκτίσσατο· τῶν μὲν ὑπὸ στάθμα νέμονται

5 οὐ θέμιν οὐδὲ δίκαν ξείνων ὑπερβαίνοντες· οἷοι δ' ἀρετὰν

δελφίνες ἐν πόντῳ, ταμίαι τε σοφοί

Μοισᾶν ἀγωνίων τ ̓ ἀέθλων.

14. = Β4 2.

ὁ δὲ θέλων τε καὶ δυνάμενος ἁβρὰ πάσχειν
τὰν ̓Αγαμήδει τε Τροφωνίῳ Ἑκαταβόλου συμβουλίαν
λαβών.

1. Given in the Medicean family of мSS., apparently the exordium of Isth. VIII [ix].

1. 2. αἴσα.] Cf. Nem. VI. 49. 1. 3, 4. Cf. Pyth. 1. 61-65. 1. 5. Cf. Ol. VIII. 20-30, Pyth. VIII. 21-27.

1. 6. δελφίνες.] For their speed cf. Pyth. II. 50, 51, Nem. νι. 66, Frag. 219 [258].

ταμίαι.] Cf. Nem. VI. 27. 1.7. ἀέθλων.] Prizes.

1 4. Schol. Lucian. Dial. Mort.

ΙΙΙ.

Edited from Vatican ms. (Pal. 73) by E. Rhode, Philologus, xxxv. 199. The Schol. ascribes the above fragment to one of Pindar's Isthmian (Ms. ICOΜΙΟΝΙΚΩΝ) odes in honour of the Rhodian boxer Kasmylos (cf. Simonides, Epig. 154 [212], Εἰπὸν τίς, τίνος ἐσσί, τίνος πατρίδος, τί δ' ἐνίκης ; | Καστ μύλος, Ευαγόρου, Πύθια πύξ, Ρόδιος. 1 Α. 1. ἁβρὰ πάσχειν.] Cf. Solon, 24 [5], 4.

1 Α. 2. Cf. Frag. 31 [26].

2. [1.] = Β4 5.

Αἰολίδαν δὲ Σίσυφον κέλοντο

ᾧ παιδὶ τηλέφαντον ὄρσαι γέρας
ἀποφθιμένῳ Μελικέρτᾳ.

3. [2.] = Β' 7.

ὅστις δὴ τρόπος ἐξεκύλισέ νιν.

4. [3.] = Β4 8.

Eustath. Οd. μ. 1715, 63, ὅτι δοκεῖ τὸ τοιοῦτον κατὰ γένος εἰρῆσθαι οὐδέτερον, ὡς ἐμφαίνει Πίνδαρος ἐν Ἰσθμιονίκαις εἰπὼν τρία κράτα ἤτοι κράατα.

5. = Β' 9.

Serv. Virg. Georg. I. 31, "Generum vero pro marito positum multi accipiunt,...nam et Pindarus ἐν τοῖς Ἰσθμίοις γαμβρός ἀντὶ τοῦ νυμφίου dixit.”

II.

ΥΜΝΟΙ.

ΥΜΝΟΣ Α ΘΗΒΑΙΟΙΣ.

=

6. 7. [5. 6.] B* 29. 30.

6. Ἰσμηνὸν ἢ χρυσαλάκατον Μελίαν,

2. The Isthmian games were originally founded as the funeral games of Melikertes. This fragment is preserved as τὸ ἐν Ισθμιονίκαις Πινδάρου by Apollonios Dyskolos, de Synt. II. 21, p. 156, where he explains that ᾧ is not τῷ Σισύ φου, for Pindar calls Melikertes Αθαμαντιάδαν (Bergk 4, Frag. 6), but τῷ αὐτῆς, i.e. Ἰνοῦς. So the

Introductory Schol. to the Isthmians says χορεύουσαι τοίνυν ποτὲ αἱ Νηρεΐδες ἐφάνησαν τῷ Σισύφῳ καὶ ἐκέλευσαν ἐς τιμὴν τοῦ Μελικέρτου ἄγειν τὰ Ἴσθμια.

3. Apollon. Dyskol. de Pron. p. 368 4, as an instance of νιν plural. ms. ἐξεκυλίσθη.

6. Lucian. Demosth. Encom. c. 19; also (vv. 1—5 ǹ тáv-) Plutarch.

ἢ Κάδμον, ἢ σπαρτῶν ἱερὸν γένος ἀνδρῶν,
ἢ τὰν κυανάμπυκα Θήβαν,

ἢ τὸ πάντολμον σθένος Ηρακλέος,

5 ἢ τὰν Διωνύσου πολυγαθέα τιμάν,

ἢ γάμον λευκωλένου Αρμονίας ὑμνήσομεν...;

*

7. Πρῶτον μὲν εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν χρυσέαισιν ἵπποις Ὠκεανοῦ παρὰ παγᾶν Μοῖραι ποτὶ κλίμακα σεμνὰν

ἆγον Οὐλύμπου λιπαρὰν καθ ̓ ὁδὸν

5 σωτῆρος ἀρχαίαν ἄλοχον Διὸς ἔμμεν·

ὁ δὲ τὰς χρυσάμπυκας ἀγλαοκάρπους τίκτεν ἀλαθέας Ωρας.

* 8. [7.]= B* 31.

Aristid. II. 142, Πίνδαρος δὲ τοσαύτην ὑπερβολὴν ἐποιήσατο, ὥστε ἐν Διὸς γάμῳ καὶ τοὺς θεοὺς αὐτούς φησιν ἐρομένου τοῦ Διός, εἴ του δέοιντο, αἰτῆσαι ποιήσασθαί τινας αὐτῷ θεούς, οἵτινες τὰ με γάλα ταῦτ ̓ ἔργα καὶ πᾶσαν γε δὴ τὴν ἐκείνου κατασκευὴν κατακοσμήσουσι λόγοις καὶ μουσικῇ. Cf. Choric. Gaz. Ρ. 305 ed.

de Glor. Athen. c. 14, where is the story of Korinna having criticised Pindar's sparing use of myths, whereupon he composed this hymn δειξαμένου δὲ τῇ Κορίννῃ γελάσασα ἐκείνη τῇ χειρὶ δεῖν ἔφη σπείρειν ἀλλὰ μὴ ὅλῳ τῷ θυλάκῳ τῷ γὰρ ὄντι συγκεράσας καὶ συμφορήσας πανσπερμίαν τινὰ μύθων ὁ Πίνδαρος εἰς τὸ μέλος ἐξέχεεν.

The Schol. on Nem. x. 1 tells us by implication that it was composed for the Thebans, and the Schol. Lucian. l.c. that this was the beginning of Pindar's Hymns (as collected and published).

6. 1. Μελίαν.] Cf. Pyth. xi. 4. For Μελίαι, a kind of nymphs, cf. Hes. Theog. 187. For the style, cf.

the opening of Isth. VII.

7. Clem. Alexandr. Str. VI. 731. Böckh saw the identity of rhythm with Frag. 6, and made slight emendations accordingly.

7. 2. χρυσ. ἵππ.] Cf. Ol. I. 41, VIII. 51, of Poseidon's horses.

Moîpai.] Hêsiod, Theog. 991 ff. makes the Moirae daughters of Zeus and Themis.

7. 3. κλίμακα.] Cf. Ol. II. 70, where Κρόνου τύρσιν seems to answer to κλ., Διὸς ὁδὸν to λιπαρὰν καθ ̓ ὁδόν, the milky way, cf. Οr. Met. 1. 168-170.

[ocr errors]

7. 5. ἔμμεν.] For inf. cf. Isth. VII. 63, Frag. 53, 10.

7. 6. ἀλαθ. Ωρ.] Cf. Οl. ΧΙΙΙ. 6, ΟΙ. ΧΙ. 53.

Boisson., ἐποίησε Πίνδαρος καὶ θεοὺς ὀκνοῦντας ὑμνῆσαι τὰς τοῦ Διὸς εἰς ἀνθρώπους φιλοτιμίας.

[blocks in formation]

Ὃς καὶ τυπεὶς ἁγνῷ πελέκει τέκετο ξανθὰν ̓Αθάναν. * 11B. [10.] = B* 35.

Κείνων λυθέντων σαῖς ὑπὸ χερσίν, ἄναξ.

[blocks in formation]

Πότνια Θεσμοφόρε χρυσάνιον......

9. Altered by Böckh from Aristides, II. 383, ἀλλ' ὅτι κἀν τοῖς "Ύμνοις διεξιὼν περὶ τῶν ἐν ἅπαντι τῷ χρόνῳ συμβαινόντων παθημάτων τοῖς ἀνθρώποις καὶ τῆς μεταβολῆς τὸν Κάδμον φησὶν (Πίνδαρος) ἀκοῦσαι τοῦ ̓Απόλλωνος μουσικὰν ὀρθὰν ἐπιδεικνυμένου. Plutarch. de Pyth. Oracl. c. 6. Cf. Pyth. III. 90.

10. Plutarch. Quaest. Platon. VIII. 4.

*Ανακτα τόν.] mss. ἄνα τῶν. Text Hermann.

11 A. Hephaestiôn, 91. An example of the Pindaricus versus

not especially ascribed to Pindar,

11 B. Ib. An example of the Iambelegus, given just after a verse of Pindar.

12. Schol. Pyth. ΙΧ. 89. Cf. Pyth. iv. 16. Pausanias, Ix. 16, tells us that Pindar dedicated a statue by Kalamis for a temple of this god at Thebes, and that a hymn to Ammôn sent by the poet to his Libyan temple was there preserved in Pausanias' time on a three-sided stêlê. Cf. Frag. 36.

13. Vit. Pind. Cod. Vrat. A, (O. and P. p. xii. lines 8, 9), where

« PreviousContinue »