Ducasse

hajlandóság nyilvánul érdekfeszítő regényeiben is, melyeket ma már senki sem olvas. V. ö. J. Guex, Le théâtre de la société française de 18151848 (Paris 1900).

Ducasse (franc., ejtsd: dükassz, tkp. vallon a latin dedicatio-ból), Belgiumban a búcsuk neve vallon városokban és falvakban.

nyilván miniatür-festéssel is foglalkozott.1285-ben a firenzei Sta Maria Novella templom egyik kápolnája számára Madonna-képet festett; valószinüleg az említett templomban levő ú. n. Rucellaiféle Madonna az, melyet sokáig Cimabuénak tulajdonítottak. 1308-1311-ig készítette fő művét, a sienai székesegyház nagy, sok részből álló kéDu Casse (ejtsd: di kassz), Albert, báró, francia had-pes tábláját (Maestà), melyet 1311 jún. 9. nagy történelmi író, szül. Bourgesban 1813., megh. ünnepséggel helyeztek el a főoltáron. A fő kép Párisban 1893 márc. 14. St.-Cyrben képeztetett az angyalok és szentek közt ünnepélyesen trónoló ki tisztté. Afrikában harcolt Abd el Kader ellen; Madonnát ábrázolja, körülötte és a tábla hátsó vezérkari őrnagy és Napoleon Jeromos császári részén egyes alakok és jelenetek Krisztus és Mária herceg segédtisztje volt; azután a hadseregből életéből. A nagy mű ma a sienai Opera del Duomókilépett és pénzügyi tisztviselő lett. Műveiben ban van fölállítva (szétszedve); a predella egyes szakismerettel, alaposan és érdekesen írja le az részei a berlini és londoni muzeumokba kerültek. első császárság háborúit s ezenkívül a krimi Igen közel áll hozzájuk a pusztában prédikáló Ker. hadjáratot s az 1870-71-iki háborút. Diplomaták Szt. Jánost ábrázoló kép a budapesti Szépművédicsérik a Histoire des négociations diplomatiques szeti Muzeumban. D. művészete a XIII. sz. bizanrelatives aux traités de Morfontaine, de Lunéville tinizáló festészetéből emelkedik ki; nem valóet d'Amiens (4 kötet, Paris 1856) c. művét. Fon-szerű és drámai művészet, mint Giottóé, hanem tosabb hadtörténeti művei: Précis historique des finom, érzelmes, ünnepélyes, mint Siena késõbbí opérations militaires de l'Orient (1854-55); Le művészete is, melynek D. a legnagyobb úttörője. général Arrighi de Casanova; Le général Van- V. ö. Weigelt, D. (Leipzig 1911). damme et sa correspondence; La guerre au jour le jour 1870-71; Les rois frères de Napoléon I. Legnagyobb érdeme azonban, hogy Beauharnais Jenő olasz alkirály és József spanyol király levelezését kiadta (10-10 köt.). 1887-ben I. Napoleon levelezéséhez is adott ki pótkötetet. Ducato (ol.), régi eredetű érem neve Olasz-Antoine Nicolas francia tanár (1747-1827) neországban, Dalmáciában és Spanyolországban, többnyire ezüstből készült. Nevét némelyek szerint onnan nyerte, mert először egy ferrarai herceg (duca) verette a VI. sz.-ban. Sokan kétségbe vonják ezt és azt állítják, hogy II. Roger sziciliai király (1101-1154) verette először. Tény az, hogy a két sziciliai királyságnak pénzegysége volt (D. di regno név alatt) és ezüstből készült. Az olasz kormány 1861-ben 4-25 lirában állapí-kedett az ottani állapotokkal és nyelvekkel és már totta meg értékét, ami 4:04 K-nak felel meg. Ducato-fok, 1. Leukadia.

Ducatone, milanói és mantovai ezüstpénz 1588-1788-ig, 6·34 K értékben ; ezenkívül velencei ezüstpénz (Giustina), 5'60 K értékben.

Duce et auspice (lat.) a. m. vezetése és felügyelete alatt, jeligéje a francia szentlélek-rendnek; többesben is, így: «ducibus et auspiciis.>> Du Cerceau, 1. Androuet. Ducgerenda, 1. Dúc.

Duch., természetrajzi nevek mellett Duchesne

vének rövidítése. Munkái: Manuel de Botanique (Paris 1764); Histoire naturelle des Fraisiers (u. o. 1766); Essai sur l'hist. nat. des Courges; des Fraisiers (De la Marck Encyclopédie-jában).

Du Chaillu (ejtsd: du saly), Paul Belloni, francia afrikai utazó, szül. Párisban 1835 júl. 31., megh. Szent-Pétervárott 1903 ápr. 30. Atyja a Gabun mellékén kereskedett, így ő is korán megismer

1851. több utazást tett azon a vidéken. 1855-ben a philadelphiai Academy of Natural Sciences a Kongo forrásának fölkeresésével bizta meg. Négy évi utazásairól szóló útleírása: Explorations and adventures in Equatorial Africa (London 1861, néDucatus (lat.), 1. hercegség, hercegi méltó-metül Berlin 1862). Ez útjáról hozta D. Európába ság. — 2. Hazai történeti és jogforrásaink így az első eleven gorillát. 1863-65-ig az Ogové tornevezik azokat az országrészeket, amelyek (fő-kolatától újra messzire behatolt Afrikába és szákép az Árpádok korában) valamelyik királyi her- mos helymeghatározási, magassági, természettuceg kormányzása alatt állottak (nevezetesen Szla- | dományi és néprajzi adatot gyüjtött, amelyeket vonia). 3. D. (dukát), középkori aranyérem, A journey to Ashangoland and Equatorial Africa mely körülbelül a magyar aranyforint értékének (London 1867; francia bővített kiad. L'Afrique felelt meg. A D. név a velencei aranyak (zecchino) sauvage, 1868); My Apingi kingdom, with life in feliratából magyarázandó, ezeken ugyanis Krisz- the great Sahara (u. o. 1870) és The country of tus alakja körül mindig e felirat olvasható: Sit tibi the dwarfs (u. o. 1872) című műveiben tett közzé. Xte (Christe) datus quem tu regis iste ducatus. Egy újabb, skandináviai és finnországi utazásáról Duc aut dote (lat.). A kánonjog, illetve a szól The land of the midnight sun (u. o 1881) című római jog alapján kiépült német jog (gemeines műve. Recht) egyik jogtétele és azt jelenti, hogy a csábító férfi az elcsábított leányt v. özvegyet vagy vegye el, v. vagyonilag elégítse ki.

Duchatel (ejtsd: düsatel), Charles Marie Tannequi,gróf, francia államférfi, szül. Párisban 1803 febr. 19., megh. u. o. 1867 nov. 6. Mint a dokDuccio di Buoninsegna (ejtsd: duccsó di buonin-trinér politikusok híve, részt vett 1823. a Globe és szennya), olasz festő, szül. Sienában 1250 körül, a Revue Française folyóiratok megalapításában. megh. 1319. Pályáját valószinűleg olyan képecs-1834-37-ig kereskedelmi miniszter volt, nagykék festésével kezdte meg, amilyenek sienai szo-szerű közmunkákat tervezett, de bukása megakakás szerint a hivatalos könyvek tábláját és ok-dályozta e tervek kivitelében. 1839-48-ig csekély mányok megőrzésére szolgáló ládákat díszítették, megszakítással belügyminiszter volt. A júliusì

Du Châtelet

forradalom után leginkább Angliában élt. Munkái közül nevezetes: Documents statistiques sur la France (Paris 1834), Franciaország kimerítő történeti statisztikája. V. ö. Vitet, Le comte D. (Paris 1875).

Du Châtelet, Gabrielle Émilie, 1. Châtelet. Duché (franc., ejtsd: düsé), Franciaországban oly birtokot jelentett, melyet közvetetlenül a korona adott hűbérbe, s mely birtokosának a hercegi címet biztosította. Kétféle D.-t különböztetnek meg, az egyik az ú. n. D.-pairie, melynek birtokosa egyúttal a pair ranggal is birt, míg a D.-simple (vagy D. par simple brevet) csak puszta cím volt. Duchenne, Guillaume Benjamin (D. de Boulogne), francia orvos, a modern elektroterápia és diagnosztika megalapítója, szül. Boulogneban 1806 szept. 17., megh. Párisban 1875 szept. | 15. Nagy érdemei vannak az izomfiziológia körül, amennyiben az egyes izommozgásoknak, valamint a kombinált izommozgásoknak vizsgálatára módszert alkotott. Nem kisebbek D. érdemei az idegkórtan körül. Sok betegség leírása töle származik. Ő írta le először az előhaladó izomsorvadást és a bulbärparalizist stb. Munkáinak nagyobbrésze összegyüjtve megjelent e cím alatt: De l'électrisation localisée et de son application à la pathologie et à la thérapeutique; Contribution à l'étude du système nerveux (1876).

Duchesne (ejtsd: düsén), 1. André (lat. Chesnius, Duchesnius, Quercetanus, Querneus), francia történetbuvár, szül. Ile Bouchardban (Touraine) 1584., megh. 1640. máj. 30. Tanulmányait Londonban és Párisban végezte; Richelieu királyi történetírónak nevezte ki. Művej közül megemlítendők: Histoire d'Angleterre, d'Écosse et d'Irlande (Paris 1614, bővítve 1634; 1640-ig kiegészítve 1657, 2 köt.); Histoire des papes jusqu'à Paul V. (1616, 2 köt. és 1645); Histoire des rois, ducs et comtes de Bourgogne (1619-1628, 2 köt.). Fontosabb forrásgyüjteményei: Historiae Normannorum scriptores antiquiores ab illis gestas explicantes ab 8381220 (Paris 1619, 1 köt.); Historiae Francorum scriptores coaetanei ab ipsius gentis origine ad Philippi IV. tempora (u. o. 1639-49, 5 köt.). Ez utóbbit a 3. kötettől fia, François adta ki.

2. D., Antoine Nicolas, 1. Duch.

3

|

Ducis

§-a, amely azt bünteti, aki mást büntett elkövetésére vagy bűntettben részvételre felhí, úgyszintén azt is, aki a felhívást elfogadja, végre azt, aki büntett elkövetésére vagy büntettben való részvételre ajánlkozik s aki az ajánlatot elfogadja. A szakasz a belga 1875 júl. hó 7. kelt hasontárgyú | törvény utánzása, amelyre az adott alkalmat, hogy Duchesne a belga jezsuita tartományi főnöknek Bismarck meggyilkolására ajánlkozott. Innen a szakasz neve.

Duchesnois (ejtsd: düsenoa), Catherine Joséphine, eredetileg Rafin, francia szinművésznő, szül. St. Saulveban 1777 jún. 5., megh. Párisban 1835 febr. 8. 1795-ben lépett szülőföldjén először szinpadra oly sikerrel, hogy utána jónak látta Párisba menni szinművészeti tanulmányok végett. 1802. lépett a Théâtre françaisban először szinpadra Phaedra szerepében s rögtön szerződtették. Ez intézetnek 1833-ig maradt törzstagja. Rendkívüli tragikai tehetség volt. Szülőhelyén 1895. emléket állítottak neki.

Duchesse (franc., ejtsd: düsessz) a. m. hercegnő. Duchesse (franc., ejtsd: düsessz), nỏi ruhákra alkalmas nehéz selyemszatin szövet, kötése 8 fonalas atlasz, sűrűsége: 192

40 kettős fonál pro cm. Duchoborcok (duhoborcok, orosz) a. m. a lélek harcosai, orosz eretnekek, a raszkolnikok azon ága, melynél nem papok, hanem öregek és asszonyok végzik az istenitiszteletet. Anna császárnő uralkodása alatt keletkeztek Moszkvában. Elvetik a Szentháromságot, a szentségeket, nincsenek temp lomaik, egyedüli imádságuk a Miatyánk; az esküt és háboruskodást elvetendőnek tartják és kezdetben vonakodtak is a világi hatóságnak engedelmeskedni és adót fizetni. Keletkezésök óta üldöztettek, míg végre I. Sándor alatt nyugalmat kezdtek élvezni és a tauriai kormányzóságban kaptak biztos lakóhelyet. I. Miklós (1841) Kaukáziába helyezte át őket.

Duchovscsina, az ugyanily nevű járás székhelye Szmolenszk orosz kormányzóságban, a Chvosztec és Carevics folyócskák mellett, 3115 lak., börcserzéssel és faggyufőzéssel.

Dučić (ejtsd: -csics), Jovan, szerb író, szül. Trebinjében, Hercegovinában 1874 febr. 4. Eleinte néptanító volt, azután a szerb kormány támogatásával Genfben és Párisban tanult. Belgrádban hirlapíró és a Politika c. lap szerkesztője, majd a szerb külügyminisztérium tisztviselője volt. 1910ben konstantinápolyi szerb követségi attasé lett, honnan Szófiába helyeztetett át. Költeményeket, elbeszéléseket, útirajzokat és kritikákat írt. Verseit a szerb irodalmi társaság (Zadruga) adta ki 1908. két kötetben. Prózai müűvei közül kiválnak a Plave legende (kék legendák) cím alatt megjelent szimbolikus elbeszélései és mesterileg megírt Svájci levelei.

3. D., Louis Maria Olivier, francia történetíró, szül. 1843 szept. 13. Saint-Servan-ban (Ille et Vilaine). Elvégezvén Rómában a teológiát, 1877. az egyháztörténelem tanára lett Parisban, 1895. a római École française igazgatója. 1887-ben a L'École pratique des hautes études, 1888. az Académie des Inscriptions et Belle-Lettres, 1910. az Académie française tagja. Számos értekezésén kívül a középkori Rómáról (a Mélanges d'archéologie et d'histoire folyóiratban) nevezetesebb művei: Origine du culte chrétien (3. kiad. 1903); Mémoire sur l'origine des diocèses épiscopaux | dans l'ancienne Gaule (1890); ctude sur le Liber Ducis (ejtsd: düszisz), Jean François, francia Pontificalis (1886-92); Fastes épiscopaux de l'an- drámaíró, szül. Versaillesban 1733 aug. 22., megh. cienne Gaule (1893-99); Histoire ancienne de u. o. 1816 márc. 31. A forradalom viharaiba nem l'église (1908-ig 2 k.); ezt a könyvét Indexre tet-ártotta magát s mint XVIII. Lajos tántoríthatatték, mire D. kifogásolt tanait visszavonta. 4. D. père, francia demagóg, 1. Hébert. Duchesne-szakasz. A német btkvnek az 1876 február 26-iki novella által utólag felvett 49a

lan hive, a Napoleontól felajánlott szenátori állást és 40,000 frank fizetést visszautasította. Nem volt tehetségtelen író, de annyira rabja volt a hagyományoknak, hogy tragédiáiban, melyeket pedig

Duck (Duc), Jakob, hollandi festő, szül. Utrechtben 1600 körül, megh. 1660 után; 1621. az ottani festőcéhbe mint tanuló lépett be, azután Haarlem-gödröt függőleges oldalakkal ássuk ki, a partfalaben Hals Frans és Dirk alatt képezte magát tovább, az utrechti céh mestere lett; Haarlemben, végre Hágában élt. Uri és hölgytársaságokat, korcsmai és katonai jeleneteket ábrázoló apró képeket festett nagy számmal, melyek közül a legsikerültebbek a kasseli, lipcsei, müncheni, bécsi, drezdai stb. gyüjteményekben vannak. A budapesti Szépművészeti Muzeumban levő, őrszobát ábrázoló képe töről metszett katona-alakjaival elég érdekes.

ten, szül. Hadimontban, Verviers mellett (Belgium), álló ideiglenes tá1849 márc. 19. Magyarországi főkonzullá 1886. nevezték ki s ez állásában maradt 1897-ig. Rend-pezi a gödör D.-át (1. Dúcolás (egy alapárok metszete) kívül melegen érdeklődött a magyar közigazga- az ábrát). Az alagúttási viszonyok iránt s bejárván országunkat, tanulmányútja eredményeképen Hongrie címmel érdekes tanulmányt írt, melyben kiváló figyelmet fordított a magyarországi műipari és házi ipari specialitásokra. Később a Balkán vidékein is utazott s erről 1891. Dalmatie, Bosnie et Hercegovine című munkát írt. 1910 óta barcelonai belga fokonzul.

Ducpétiaux

holz), mely minden fafajnál előfordul; sokszor külső sértések, máskor élősködő növények, különösen gombák (jegenyefenyő) vagy az alvó rügyek buja elágozása okozza (fekete nyár).

Duda

és fiziológia tanára volt. Nagyobb művei: Faune française (Paris 1821-1830, 90 füzet); De l'organisation des animaux (Strassburg 1822); Cours de physiologie général et comparée (Paris 1835); Ostéographie (u. o. 1839-54, 4 köt.); Manuel de malacologie et de conchyliologie (Strassburg 18251827); Manuel d'actinologie et de zoophytologie (u. o. 1834-37, 100 táblával). 1817-25-ben fōszerkesztője volt a Journal de physique c. folyóiratnak.

Dúc-sejt, 1. Idegrendszer.

Ducpétiaux (ejtsd: dükpetjó), Edouard, belga publicista, szül. Brüsszelben 1804 jún. 29., megh. 1868 júl. 21. Ügyvédi pályára lépett s Belgiumnak Hollandiától való elszakításában buzgón közreműködött. 1831-ben a kormány a börtönök és közjótékonysági intézetek főfelügyelőjévé nevezte ki s mint ilyen nevezetes reformokat valósított meg a börtönügy terén. 1861-ben lemondott hivataláról s irodalmi úton igyekezett reformjait terjeszteni, miközben eddigi liberális felfogásával szakítva, a klerikálisok táborába ment át. Számos műve közül említendők: Des progrès et de l'état actuel de réforme pénitentiaire (Bruxelles 1837-létére beállt katonának s kétszer részt vett a szer1838); De la condition physique et morale des jeunes ouvriers (u. o.1843); Des conditions d'application du système de l'emprisonnement séparé ou cellulaire (u. o. 1857); La question de la charité et des associations religieuses en Belgique (u. o.ságot visszautasította s mindvégig archimandrita 1859, 2. kiad.).

Ducsity Nity for, szerb történetíró, szül. Lugán, Raguza közelében 1833 dec. 3., megh. 1900. Hiányos kolostori nevelését felnőtt korában pótolta s filológiát és történetet tanult Belgrádban és Párisban. Visszakerülve onnan, szerzetes

bek harcaiban a török ellen: 1861-62. Montenegróban és 1876. Szerbiában, hol az ibari csapatok vezére is volt. Ezután, leginkább Szerbiában, főleg az irodalomnak élt; a püspöki méltó

maradt. Irt történeti, régészeti, néprajzi és földDucrot (ejtsd: dükró), Auguste Alexandre, francia rajzi dolgozatokat; fordított oroszból és franciáhadvezér, szül. Neversben 1817 febr. 24., megh. ból, résztvett az újabb szerb egyházi törvények Versaillesben 1882 aug. 16. Előbb Afrikában szol- szerkesztésében. Összes művei 9 kötetben jelengált; 1859. tábornok lett s Canrobert alatt dandárt tek meg Belgrádban 1891–99. vezényelt az osztrákok ellen. Altábornaggyá elő- Ductio (lat.) a. m. vezetés. Ductus, vonal, léptetve, 1869. Strassburgban hadosztályparancs-sor, különösen a betük sora az írásnál; a boncolásnok lett. 1870-ben mint hadosztályparancsnok har-tanban: menet, különösen valamely mirigy kivecolt Wörthnél. A Sedan felé indított hadseregben zető csöve.

az 1-sỏ hadtestet vezényelte; a sedani csata alatt Ductus Cuvieri (Cuvier-féle vezeték), emMac Mahon megsebesülése után a hadsereg veze-brionális gyüjtőér, mely az akkor még kevésbbé tését D. vette át s a francia sereg visszavonulását fejlett vena iugullaris s a később visszafejlődő rendelte el oly időben, amikor legalább egy részét cardinalis vena összefolyásánál kezdődik, a túlmég meg lehetett volna menteni,de ekkor Wimpffen | oldalival, valamint a vena omphalomesentericáklépett fel a párisi kormánytól kapott rendelettel, kal és umbilicalisokkal együtt a sinus venosust amely öt nevezte ki a hadsereg fövezérévé. A fran- alkotja, ahonnan a vér a jobb pitvarba ömlik. cia sereggel D. is hadifogságba esett; becsületsza- Később, midőn a sinus venosus beléolvad a jobb vát adta, hogy Pont à Moussonba fog utazni s ott pitvarba (1. Szív), a két D. közvetlenül oda tormajd jelentkezik a porosz katonai parancsnokság-kollik be. További sorsát 1. Errendszer. nál; ezt D. pontosan meg is tette, de a jelentkezés Duczó, kisk. Nyitra vm. pöstyéni j.-ban, (1910) után polgári ruhában megszökött s szerencsésen 155 tót lak. ; u. p. Moraván, u. t. Pöstyén. eljutott Párisba, hol a szervezett hadierők (II. had- D'Ud., tudományos állatnevek mellett d'Udesereg) fővezérévé nevezték ki. Nov. 30. nagyobb-kem Jules belga természettudós nevének rövidítése. részt nemzetőrökből képezett seregével a Párist Dúd (Duúd, a középkorban Magyar- és Ménlőkörülvevő német hadsereget megtámadta, de azon Dúd), nagyk. Arad vm. ternovai j.-ban, (1910) 1783 át nem törhetett; jan. 19. ismét kirohanást kisér- oláh lak., postaügynökség; u. t. Ternova. Vidékén lett meg, de sikert ekkor sem ért el ujonc-seregé-mintázásra és edénykészítésre alkalmas agyag vel. A háború befejezése után nyiltan a monarchia fordul elő, azonkívül rézbánya is van. hívének vallotta magát s mint hadtestparancsnok előkészületeket is tett a köztársaság megbuktatására, amiért rendelkezési állományba helyezték. Két hadtörténelmi forrásművet írt: La journée de Sedan (Paris 1871) és La défense de Paris (4 köt., u. o. 1876-78). E műveiről még ellenségei, a németek is elismerik, hogy ritka pártatlansággal és alapossággal tárják elő az eseményeket. Életrajzát és a vele kapcsolatos eseményeket gyermekei írták meg a La vie militaire du général D. d'après sa correspondance (2 köt., Paris 1894) c. müben.

Ducrotay de Blainville (ejtsd: dukroté de bleñvil), Henri Marie, francia zoológus és anatómus, szül. Arquesban 1778 szept. 12., megh. 1850 máj. 1. Párisban az egyetemen a zoológia, anatómia

Duda (ol. Cornamusa, Piva; franc. Musette, Sourdeline; ang. Bagpipe), egyike a legrégibb népies hangszereknek. Minden történelmi népfajnál divatozott különféle elnevezések alatt, de keletkezésének helye s feltalálója ismeretlen. Sokan görög találmánynak tartják, hol symphoneia volt a neve, mint minden oly hangszernek, melyen egyszerre több hangot lehetett megszólaltatni. A régi zsidóknál is ily néven fordult elő, hova valószinüleg a görögöktől származott át. A rómaiak tibia utricularis, majd később cornemus néven ismerték. Lassankint minden európai népnél elterjedt, főleg a hegyi lakóknál, hol még manapság is nagy mértékben divatozik. Kedvelt hangszere a skótoknak. A magyar- s oláhországi kárpáti hegylakók is széltében használják s más hiányában

Duda

6

Dudich

népünnepek, lakodalmak s más népies ünnepsé- a budapesti egyetemen végezte. Pappá szentelték geknél a D. a legkedveltebb hangszer (legprimiti- 1881. Rövid ideig segédlelkész volt Bánban (Trenvebb válfaja a csimpolya). Levegővel töltött ki- csén vm.), azután tanár lett a szemináriumban sebb-nagyobb terjedelmű tömlő, alul és felül sipok- Nyitrán, majd u. o. teológiai tanár és 1900. felkal ellátva. Az alsó egyes vagy kettős sip a foly-sőbb leányiskolai igazgató. 1906 óta a budapesti ton búgó basszust képviseli, a felsők pedig nyílá- tudományegyetemen az ágazatos hittan nyilv. r. sokkal is el vannak látva az ujjak számára. Kezelője balkézzel a nyakára kötve tartja, jobb kezével pedig a tömlöt nyomkodja s ajkával a felső sipokba fúj. Rendesen kecskefej a dísze, mintegy jelezve ezzel a hegyi pásztori életet. Hangja kellemetlen és metsző.

tanára. 1907-ben c. apát. 1908-9-ig hittud. kari dékán. Irt cikkeket a vidéki lapokba, a Magyar Siónba, a Hittudományi Folyóiratba, a Religióba stb. Munkái: Katolikus egyház szertartási nyelve (Nyitra 1883); Guizot, b. Eötvös, Trefort és a kereszténység. Apologetikai tanulmány (Esztergom 1890); Lessing Bölcs Náthánja (1890); A ker. vallás apologiája (a Szt.-István-Társulat megbizásából, Budapest 1893): A magyar baptisták szervezete (1907); A modernizmus és katholicizDudaim (héber), a szentírásban említett gyü-mus (1908); Származástan és világnézet (1909); mölcs vagy virág, melynek szerelemkeltő hatást tulajdonítottak. Luther liliomnak fordítja, általánosan nadragulyának szokták fordítani.

Duda, D.-fa (növ.), Somogy vmegye déli részén a. m. eperfa gyümölcse, eperfa; dudázni a. m. epret szedni. L. még Eperfa. Dudafürt (növ.), 1. Colutea.

Dudar, kisk. Veszprém vm. zirczi j.-ban, (1910) 1185 magyar lak., postahivatal; u. t. Zirez. Dudás Gyula, történetíró, szül. 1861 nov. 19. Zentán, megh. 1911 jan. 9. Elöbb Zomborban kereskedelmi iskolai tanár, egyszersmind a BácsBodrog vm. tört. társaság titkára, azután kir. tanfelügyelő volt. Számos történeti és vegyes cikket írt különböző folyóiratokba és hirlapokba; önállóan pedig következő munkái jelentek meg: A zentai csata (1885); Bács-Bodrog vármegye régészeti emlékei (1886); A zentai ütközet és Szeged visszavétele (1887); A szabad hajduk története (1887); A szeged-alsóvárosi templom, művészeti szempontból (1887); Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiája (1896, Grosschmied és Thim közreműködésével); A bácskai és bánsági szerbek szereplésének története a XVI. és XVII. sz.-ban (1896); Bács-Bodrog vármegye nemes családai (a várm. tört. társulat évkönyvében 1896).

Bűnbocsánat az ősegyházban (1910). 1906 márc. óta szerkeszti a Religiót.

Duden, Konrad, német filológus, szül. Bossigt birtokon, a Wesel mellett, 1829 jan. 3., megh. 1911 aug. 1. Sonnenbergben (Wiesbaden mellett). Gimnáziumi tanár és igazgató előbbSoestban és Schleizban, 1876 óta Hersfeldben. Leginkább a német helyesirás kérdéseivel foglalkozott s tagja volt az ezen ügyben 1876. egybehívott konferenciának. Föművei: Die deutsche Rechtschreibung (1872); Die Zukunftsorthographie (1876); Orthographisches Wörterbuch der deutschen Sprache (7. kiad. 1902); Etymologie der neuhochdeutschen Sprache mit einem ausführlichen Wörterverzeichnis (1893).

Duderhofi hegyek, alacsony halomvidék közel Szt. Pétervárhoz, legmagasabb pontja Carszkoje Szelo közelében 167 m. Homokkő és mészkő építi fel; sűrű erdőség borítja és mivel gyönyörű kilátás nyílik innen a főváros felé, igen sokan felkeresik. 1767 óta német telepesek lakják.

Duderstadt v. Eichsfeld, az ugyanily nevű járás székhelye Hildesheim porosz kerület egyik legtermékenyebb völgyében, a Brehme folyócska és vasút mellett, (1910) 6506 lak., flanell, gyapjués pamutkelme-készítéssel, keztyű- és dohánygyártással; egy XIV. sz.-beli kat. és egy XIII. sz.beli protestáns templommal, fögimnáziummal, birósággal.

Dudevant, Amantine Lucile Aurore, D. báróné, családi nevén Dupin, francia regényírónő, írói álnéven George Sand, 1. Sand.

Du Deffand (ejtsd: du deffan), Marie de VichyChamrond, marquise, francia szalonhölgy, szül. 1697 dec. 25. megh. Párisban 1780 szept. 23. 1718. D. marquishoz ment feleségül, de nemsokára elvált tőle s attól kezdve szabad életet folytatott. Szeretője volt állítólag az orléansi hercegnek is, később aztán viszonyt kötött Hénault elnökkel, mely ennek haláláig (1770) tartott. Szalonjában a nemzet legünnepeltebb emberei gyültek össze, még akkor is, mikor 1753. megvakult s a Szt.-József kolostorba vonult. Csak mikor 1758. társalkodónője, l'Espinasse kisasszony tőle elvált s társaságának jó részét, különösen d'Alembert-t magával vitte, maradt üresen a D. szalonja, s ekkor D. a Walpole Horace-szal folytatott benső viszonyban keresett vigasztalást. Mint írónő világos stilusával és találó ítéletével tűnt ki. D'Alemberttel, Hénaulttal, Montesquieuvel s másokkal folytatott levelezései Correspondances c. alatt 1809. jelentek meg 2 kötet-korának, 1561. a nagyszombati tartományi zsinat ben, Lettres à Walpole című levelei pedig (melyek közt vannak a Voltairehez írottak is) 1810. Londonban. Kiadatlan leveleit Correspondance inédite c. a. 1859. Saint Aulaire adta ki. V. ö. Me de l'Espinasse et la Marquise D. (Paris 1877).

Dudich v. Dudith András, pécsi püspök, szül. Budán 1533., megh. Boroszlóban 1589 febr. 23. Anyja velencei no volt, az előkelő Sbardellaticsaládból. Főiskolai tanulmányait is Olaszországban, Padovában végezte. Tovább képezte magát angolországi útjában, utóbb pedig Párisban, hol a görög és keleti nyelveket tanulmányozta. Oláh primás gyors egymásutánban apostoli főjegyzővé, esztergomi kanonokká, budafelhévizi préposttá s tinnini püspökké neveztette ki őt. Dacára filatal

Kolosváry János csanádi püspökkel együtt öt küldte el a trienti zsinatra a magyar egyház képviselőjéül. A zsinaton, ahol nagyon feltünt szónoki készültsége és tudása (5 beszédet mondott), Ferdinánd császár reformtörekvéseinek lelkes támoDudek János, egyetemi tanár, egyházi író, gatója volt. Hazatérve előbb csanádi, majd 1563. szül. Aranyosmaróton 1858 júl. 22. A teológiát | pécsi püspök lett. 1565-ben a lengyel királynál