Page images
PDF
EPUB

RÉVAI

NAGY LEXIKONA

[ocr errors][merged small][merged small][merged small]

RÉVAI

NAGY LEXIKONA

AZ ISMERETEK ENCIKLOPÉDIÁJA

VI. KÖTET

Dúc–Etele

A SZÖVEGBEN 200 ÁBRA; 46 KÜLÖN MELLÉKLET,
EZEK KÖZÖTT 5 SZÍNNYOMAT, 2 MŰVÉSZETI
REPRODUKCIÓ, 5 TÉRKÉP

BUDAPEST

RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

1912

FRINTED IN HUNGARY.

A SZÖVEGET VALAMENNYI SZÍNES ÉS FEKETE MŰMELLÉKLETTEL

NYOMTA A PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN

[merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small]

Dúc (ném. Drempel, ol. soglia, ang. sıll), az a műve: Paris, ses organes, ses fonctions et sa vie fa- vagy palánkdarab, mely a hajó ütegeinek lő-|(1869–75, 6 köt., 8. kiad. 1893). Említendők még: réseiben feküdvén, annak keretét alkotja és a Souvenirs littéraires (1882–83, 2 köt.) és La hajó belső és külső falazatának üregét vizmente- charité privée à Paris (1884, 6 kiad. 1900); La sen elzárja. A fekvésre való tekintettel felső-, alsó- vertu en France (1887); Théophile Gautier (1890). vagy oldal-D.-kat különböztetnek meg. D.-nak | V.ö. Desjardins, Esquisses et impressions (1889); nevezik a folyami hajósok a hajóépítésnél alátá- F. X. Kraus, Essays I. (1896). masztásra használt kisebb-nagyobb gerendadara- Du Cange (ejtsd: dü kağzs), 1. Charles Dufresne, bot vagy dorongot. — D. v. D.-gerenda, D.-fa, az Sieur, kiváló francia tudós, szül. Amiensban 1610 ácsmunkában minden ferde támasz, mely fedélszé- dec. 18., megh. Párisban 1688 okt. 23. Szülővárosa kekben, függesztő és feszítő-szerkezetekben, favá- jezsuita kollégiumát elvégezvén, Orléansban és zas falakban stb. fordul elő. Van fedélkötő-D., Párisban jogot tanult, 1631. Párisban parlamenti függesztő-D., feszítő-D., átlós-D. Két, egymást ügyvéd lett s mint ilyen teljesen a tudománynak keresztező D. az András-keresztet (1. o.) alkotja. élt. Két fő műve: a még ma is nélkülözhetetlen - D., az a puszpángfadarab, amibe a fametsző a Glossarium ad scriptores mediae et infimae latiniképet metszi. Gyakran magát a kész fametszetet tatis (Paris 1678,3 köt.), melyet a saintmorei benis dúcnak nevezik. L. Fametszés. D. a nyom- cések egészítettek ki (u. 0. 1733–36, 6 köt.), dászatban, l. Cliché. - D. orvosi értelemben, 1. Carpentier (1766, 4 köt.) és Diefenbach (1837 és Idegrendszer.

1867) pótlékkal látott el és L. Favre, az összes Duca (olasz) a. m. herceg.

pótlékokkal egyesítve (Niort 1883–88, 10 köt.) Ducado de cambio, régi spanyol pénzszá- újból kiadott, (magyar részről kiegészítésének mítási egység, mely különösen külföldi váltók át- tekinthető: Bartal Antal, A középkori latinság számításánál volt használatos. 289 D. egyenlő szótára c. műve, Budapest 1902); ennek párja a volt 300 ezüst piaszterrel.

Glossarium ad scriptores mediae et infimae graeDucamp (ejtsd: dükan), Maxime, francia író, szül. citatis (Paris 1688, 2 köt., hasonmáskiadás BresPárisban 1822 február 8., megh. Baden-Baden- lau 1889). A bizánci történelem alapos ismeretében 1894 február 8. Már fiatal korában megfor-ról tanuskodnak: Histoire de l'empire de Constandult a Keleten, 1848. a júniusi napok alatt ki- tinople sous les empereurs français (1657) és Histüntetéssel harcolt a felkelés ellen és 1849—51-ig toire byzantine (1680) c. művei, valamint Villehara kormány megbizásából második nagy keleti út- douin (1657), Joinville (1668) s több bizánci törtéjára ment, amelyről Égypte, Nubie, Palestine et netíró, mint J. Cinnamus (1670), Zonaras (1686) Syrie (1852) és Le Nil, Egypte et Nubie (1854, 5 stb. műveiből rendezett mintaszerű kiadásai. Szákiadást ért) c. műveiben, első útjáról pedig Souve- mos műve mind máig kéziratban maradt. Egyik nirs et paysage d'Orient-jában ad számot. Vissza- legfontosabb dolgozatát Rey 1869. adta ki Familles térte után a költészetre és regényírásra adta ma- d'outre-mer c. a. V. ö. Hardouin, Essai sur la vie gát. Politikai magatartása nagyon ingadozó lé- et sur les ouvrages de D. (Amiens 1849); Omont, ven, D., ki 1848. konzervativ volt, 12 évvel utóbb Lettres à D. (Paris 1893). a sziciliai Garibaldi-expedicióhoz csatlakozott, 15 2. D., Victor Brahain, francia költő, szül. Hágáévvel utóbb pedig Les convulsions de Paris (1875– ban 1783 nov. 24., megh. 1833 okt. 15. Jókor 1879, 4 köt., 7 kiadást ért) címen megírta a kom- Párisba került, ahol a kereskedelemügyi miniszmunista-felkelésnek egyoldalú történetét, mellyel tériumban kapott állást, amelyet azonban a Boura köztársaságiak gyülöletét vonta magára.1880-ban bonok visszatérte után elvesztett. Azóta kizárólag a francia akadémia tagja lett. Ez idő tájt a Jour-tolla után élt s féktelen szabadelvüségével nem nal des Débats, később a Revue des deux mondes egyszer jutott kellemetlen helyzetbe. Leghatásomunkatársa volt. Lirai tehetségéről tanuskodik : sabb drámája : Trente ans, ou la vie d'un joueur Chants modernes (új kiad. 1860) c. kötete. Regé- (1827); említhetők még: Calas (1819); Les diamants nyei közül: Mémoires d'un suicidé (1853) és Les|(1824); La vendetta (1831) stb., melyek mind buveurs de cendre (1866) a nevezetesebbek. Fő | hajmeresztő jeleneteikkel tünnek ki. Ugyane

Révai Nagy Lerikona. VI. köt.

1

« PreviousContinue »